Mint Stílus.

Rengetegen gondolják úgy, hogy ha valaki emo-zenét hallgat, az depressziós, gyenge idegzetű ember. Szerencsére ez nem így van (persze sajnos nem minden esetben). Lehet, hogy ezek a fiatalok érzékenyebbek, többet sírnak, kicsit zárkózottabbak, emiatt sokan elítélik őket, főleg a fiúkat (EmoKid-eket). Pedig ezeken a dolgokon nincs mit szégyellni. Rengetegen gondolják úgy, hogy ha valaki emo stílusú, akkor biztos otthon vagdossa magát, élvezi ha folyhat belőle a vér, begyógyszerezi magát, és a tizedik emeletről leugorva végzi. Nos, azok, akik ezt valóban megteszik, mind bolondok, [nekik pszihiáterre van szükségük, vagy barátokra] felhívnám a figyelmet, ha ismersz ilyen emberkéket, foglalkozz vele minél többet, tudasd vele hogy nincs egyedül a problémáival, és később nem biztos hogy szembesülnie kell efajta nehézségekkel. A pesszimizmus nem bűn, minimálisan mindenkiben megvan. Rossz időszaka is mindenkinek van, ami talán nem is olyan rossz, csak a pesszimizmus nagyítja hatalmas mértékekig. Az öngyilkosság pedig végképp nem megoldás a problémákra. Ha zenében is hallotok "öngyilkosságra ösztönző" szövegeket, ne érts velük egyet, csak hallgasd, mert nem is biztos hogy arról énekelnek. Szerintem olyankor a személyiség egy részének "meggyilkolásáról" beszélnek, ami tulajdonképpen az ilyen érzékeny, depresszióra hajlamos embereknek íródott. Csakhogy sajnos rengeteg olyan fiatal van, aki félreértelmezi ezeket a szövegeket. Gondolkodniuk kéne, mielőtt butaságot cselekednek.
Ha tetszik ez a stílus, ne légy a követője úgy, hogy marhaságot csinálsz. Az igazi emosok sokat gondolkoznak az élet dolgain, gyakran filóznak olyan dolgokról, amik az emberi érzelmekkel, a léttel kapcsolatosak.
Szokatlan öltözködésük és hajviseletük felhívja a figyelmet arra, hogy vannak ilyen fajta lázadók is. Az emberek nemtörődömsége ellen lázadnak tulajdonképpen, egyfajta segélykiáltás, hogy velük is kell foglalkozni. Az elme szabadságát és a boldogságot részesítik előnyben. (az őspunkok sajnos gyűlölik őket érzelgősségük miatt, és merthogy szintén kissé kitűnnek a tömegből, továbbá mert nem politikai dolgok ellen lázadnak).

Mint Zene:

Tulajdonképpen korunk egyik legfrissebb alternatív "találmánya", a 90-es évek közepetájt született meg ez az újfajta, kissé kevert műfajú zene. Ötvözték a punk-poppal, a brit poppal és a hardcore elemeivel. Sokan furcsának találják, hogy a kissé "nyálas" dallamok mellett fel-fel hangzik egy kis üvöltözés, egy kis hörgés. Az igényesebb bandák néha áthajlanak a kicsit progresszívebb vonalba, ahol hallhatunk gyönyörű gitárszólókat, kesze-kusza dobparádéval, meg hasonlókat.
A dalszövegek általában személyesek, a lelki világgal (néha kicsit elvont), a szerelemmel, barátsággal kapcsolatosak, érzelemgazdagok (innen a név: emo=emotional=érzelmes) ezért Amerikában már nagy tömegeket vonz magához ez a fajta zene. Hazánkban is egyre ismertebb az irányzat, és sajnos jópáran ismét csak pár újonnan befutott emo-zenekar miatt gondolják magukat emosnak...